Nem tudom, mikor lesz szövegdús poszt, hajónapló, film vagy ilyesmi (holnap, ha nem leszek nagyon másnapos), de addig is ha van olyan elvetemült aki erre téved, és szeret engem (amiből következik, hogy én meg egyenesen imádom őt! KÉTSZER!), annak egy kis muzsika, egyenesen Dingo kapitány nem létező lemezjátszójából. Egy kis történelmi belehallgatás a múlt dallamaiba:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.