Kedves Hajónaplóm!

A múltkor ott tartottam, hogy békésen szundítottam egyet a délutáni matiné után, miközben kényszerleszállást hajtott végre hűséges társam, az űrhajóm szoftvere, Derek, aminek a tétje az életem volt. Arra ébredtem, hogy hatalmas rázkódások vágnak az űrhajó oldalához. VÁGATLAN VÁLTOZAT! O.-

- Jesszus, Derek! - fogtam a fejem. - Miért remegsz?
- Dingo kapitány! A bolygón leszállást hajtok végre, ezzel magyarázható a rázkódás! Bár a stabilizátorral megoldható lenne a probléma, de úgy gondoltam, így sokkal izgalmasabb! - szerintem itt eleresztett egy virtuális kárörvendő mosolyt. Mindenesetre hideg nyugalommal vettem tudomásul, hogy az akinek az élete a kezemben van egy szadista programozó elcseszett terméke. Ugyanilyen nyugodtsággal pattintottam fel az egyik panelt és kutakodtam a háttértár után, úgy sejtve, hogy azzal egy csapásra mindkettőnk szenvedéseit megszüntethetem. Őt kiiktatom én pedig elpusztulok az írányitás nélkül maradt űrhajóban. Ijesztő nevetés hagyhatta el a számat és a rázkódás már az első kiscsavar kipattintása után abbamaradt. Derek is hangnemet váltott.
- Midingonk ki vagy a hardverek és ezáltal a szoftverek ura! Azt teszem amit parancsolsz és úgy ahogy parancsolod! - virtuális izzadtságcseppek gyöngyöztek virtuális homlokán.
- Jó, jóh... - legyintettem nagylelkűen. - Jelentést kérek!
- A bolygó ahova megérkeztünk igen hasonlatos klímájú otthonodhoz. Sőt még az élővilág is hasonló. Annyi különbséggel, hogy itt az egyetlen értelmes faj a koala, 4-6 méter magasak... szeretik a komolyzenét, hobbijuk a golfon kivül, az orosz realista irodalmi művek közös elemzése modern rokokkó szemléletű szemüvegen keresztül nézve, megszórva a dadaizmus eltitkolt és mélyen szégyelt szempontjaival. A piros pöttyös kötény a kedvenceik közé tartozik, gyakran készítenek szusit és hiányolják az emberek által okozott gyötrelmeket... - Derek hosszas ismertetésbe kezdett.
Én eközben elmerültem az emlékeimben, otthonom gyűlölt népsége jelent meg lelki szemeim előtt. Koalák! A kenguruknál is jobban gyűlöltem őket, hiszen ők voltak otthonom első számú kedvencei az aranyos pici koalák... A dingokat meg puskákkal vadászták, ha egy báránycombra vágytak... Ezért is hagytam el az otthonom.
- ...és mindezt olasz fűszerek révén tették lehetővé... továbbá képesek háromszor megfordulni tengelyük körül, úgy hogy mindössze csak 2,5 deciliter folyadékot hánynak ki 25 másodperces időtartamon belül. Répát természetesen ezek is tartalmaznak... A hányás szaga emlékeztet a napon erjesztett...
- Remek! Elég lesz! - vágtam közbe. - Mikor érkezünk meg? - kérdeztem.
- Igazság szerint, már útra is kelhetsz e csodálatos bolygón! - sziszegve nyílt ki csészealjam ajtaja.

Félve léptem ki, szememet el kellett takarnom a nap erős fénye elől, de szép lassan hozzászoktam a klímához. Végtelennek tűnő sivatag fogadott, olyasféle amilyen az otthonomban is volt, Derek ebben tehát nem hazudott. Kisebb-nagyobb sziklaépületek törték meg a táj egyhangúságát.
Leléptem és körbejártam űrhajómat, valami gyanúsat keresve. Egy 5 méter magas koala, kezében egy szelet pizzával érdeklődve figyelt. Miután úgy találtam a járművem rendben van, odaléptem a pizzazabáló butapofájú koalához.
- Izé... Én jönni béke! - integettem neki. - Te nekem kelleni szerelő űrhajó. Kakaóbiztos rendszer lenni hazugság! Én lenni átverve. Nekem kelleni segítség! - próbáltam a szintjére süllyedve kommunikálni. Úgy tűnik kevés sikerrel, változatlanul csak bámult rám, de miután lenyelt egy falatot végül megszólalt.
- A  MAMÁM AZT MONDTA NE ÁLLJAK SZÓBA IDEGENEKKEL! - kicsit hangosabban beszélt a megszokottnál, így a dobhártyáimból hamar vér kezdett szivárogni. Ez egy gyerek, jöttem rá magamtól! Életem csúcspontjához érkeztem.
- BÜDÖS KÖLÖK! - próbáltam felvenni a rá jellemző intellektust. - Miért nem rohadtok meg ti, rohadt koalák mind?
- A MAMÁM SZERINT SEGGFEJ LENNÉL! - bólogatott hevesen. Úgy éreztem ez képtelen bárminemű normális kommunikációra így feladtam a beszélgetést és elindultam egy értelmesebb példányt keresni. Optimista alkat vagyok, nah...
Egy sziklába vájt étteremben tucatnyian voltak, így bementem oda. Az asztaloknál ültek és zöld leveleket rágcsáltak. Iszonyú bűz fogadott, ugyanis ezek annyire le voltak szedálva az eukaliptusztól, hogy egész egyszerűen maguk alá 18+ON _szartak_ 18+OFF. Jól hallottam, azonban ahogy bőszen elemezték a Bűn és bűnhődést és Derek ismertetőjével ellentétben olyan barokkos túlzásokba estek, hogy az már egy álromantikus tömény giccscsillárt is levert volna. Még beszéltek valamit arról, hogy a bölcsésznek az élet nem olyan jó, mert a könyvek súlya elérheti a 0,3 dekagrammot is,  de igazából nem nagyon figyeltem rájuk, inkább megrontójuk és aktuális uruk felé vettem az irányt, a dílert kerestem, azaz konyhásnénit.
- Kézcsók ifjúságmegrontó! Szervízt keresek az űrhajómnak!
- A kutyafájának keressen szervízt, maga bolhás barom! - úgy látszik errefelé mindenki ilyen bunkó. Dehát alkalmazkodni kell a helyi szokásokhoz.
- Viszont kívánom, maga plüssállatimitátor! - erre azonban nem úgy reagált, ahog reméltem, és megnyomott egy gombot. Sziréna szólalt meg és nyolc tagbaszakadt fukszos kigyúrt koala jelent meg a helyszínen, majd seperc alatt elkaptak, hiába vetettem be minden harcművészeti tudásom, győzőtt a nyers, barbár erő. Ekkor a neves sikitóművészektől tanult technikámat vetettem be, de hiába, ez a 23 ostoba érzéketlenek voltak a kifinomult hangvilágomra. Egy-egy ütéssel azért elhallgattak, mind 115-en. Mondom vagy 542-en voltak, szóval hamar elájultam az ütésektől, bár amikor az ezerhuszonharmadik tag ütött még azért kicsit eszméletemnél voltam, de 2048-ik után már nem sokra emlékszem.
Egy börtönbarlang legmélyebb cellájába vetettek, mind a tízezren, majd rámzárták a rácsos ajtót és magamra hagytak a fáklyák fényében. Sokat hallottam már ezekről a mocskokról (ellentétben azokkal a hazugságokkal amiket a Föld nevű bolygón terjesztenek, húsevők, az eltűnt gyerekeket is ők ették meg), sejtettem, hogy én leszek a főfogás ha valamit nem teszek sürgősen. Kezdetnek egy jó erős fingásra tellett [[Igen a jó öreg fingós poén, ha nem jut eszébe valami frappáns mindig beveti! Csodálkozom hogy a böfögős poént nem használta.- Derek]], ami pár földre hulló eszméletlen deneVÉRt eredményezett. Ezt elégedett böfögéssel nyugtáztam. [[...ezidáig. - Derek]] Végül egyiket párnának használva elaludtam. [[Valamint folyt a nyála is a szájából, hüvelykujját cuminak használta, és a pelenka nem lévén a cella hamar kutyagumi bűzzel lett megspékelve, de persze az ilyen részletekről mélyen hallgat. - Derek]]

Szétfolyatása következzik...! Addig is EZT NEM ÁRT TUDNOTOK! O.-
Hajónapló vége.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.